Ezzel a poszttal nem biztos, hogy a kedvenc ember leszek … de bevállalom. Az expedíciónk során többször kellett olyan helyzetet kezelni, ahol ha nem vagyunk észnél, bizony azonnal életveszélybe, válságba kerültünk volna. Innen a megfigyelés.
Miért kerülünk válságos helyzetbe a mai világban.
Ennek az egyik oka, hogy nem vesszük észre a jeleket amik villódznak, de nem fájnak annyira, hogy komolyan vegyük őket.
Mit csinálunk egy nap, felkelünk a kényelmes ágyból, kávé stb be kocsival a munkahelyre azt ha jó napunk van jól sikerül a meló, ha rossz akkor nem.
Ahogy mint egyén lazulok és kevesebbet teszek mint ami a kötelességem csoporton belül, elkezdtem rombolni a helyzetet. Azt majd másnak kell megcsinálnia. És ha a másik se csinálja meg? És mondjuk baromi nagyban történik ez? Tengernyi mulasztás. Meg kellene csinálni a napi feladatomat, de most inkább fáj a fejem, és amúgy meg összevesztem a boltossal stb… nincs pénz úgyse, minek? Kifogás( bocs).Hát mutass jó példát vizsgázz mindennap ötösre a munkádból. És szólj rá arra aki nem ezt teszi, mert egy hajóban eveztek és ha süllyed együtt merültök a habokba. És ez az igazi életveszély, sunyi lassú módon.
Tehetünk-e a magunk szintjén a válság ellen? Igen.
Nem fáj eléggé az elején amikor beindul, ezért reagálunk lassan. Nincs meg az a nézőpont, hogy mi lesz a következmény pl, 2 év múlva. Nem lényeges, most így kényelmes ilyen kedvem van. Chillezzünk.
Ez a trendi. Legyen 4 nap meló egy héten.
Bocs ez lesz a halál. Nekem kevés a hat is. Mert szeretem amit csinálok. És mert a józan paraszti eszem azt mondja ha válságos helyzet van, nem lazulok, hanem jobban nyomom. Tegyük fel, ha mondjuk egy életveszélyes szituban vagy… ég a ház. Te nem ülsz le “chillezni”.( ez most egy trendi szó, és sulykolják már a tizenévesek körében is; céltalanul eltöltött időt jelent) Összefog a szomszédság és oltjátok a tüzet. Mindenki. Mert tudja mindenki, ha nem csinálja hamarosan égni fog az övé is. Mint állat dolgoznak. És aki leül és csak nézi, asszem szájba verik. Na ezt kell elképzelni a mostani időkre is. Óvatosan kérdezem, most nem ég a ház? Válságos időkben össze kell szorítani a fogunkat összefogni és a lehető legprofibb módon működni, többet dolgozni és mást is erre bíztatni. A jól elvégzett feladat energiát ad és nem akarsz “chillezni”- lazulni. Vannak idők amikor keménynek kell lenni. De a végén sohasem arról nosztalgiázik az ember milyen lusta voltam hanem, hogy milyen jó volt átmenni a nehézségeken. Kitartást.